Valószínű ez az egyetlen öröme az életben. Legalábbis remélem.
Kezdődött ugye a Tavares üggyel, nehéz lehetett megemészteni, hogy nem lett igaza, és jött. Aztán alig várta, hogy Nylander el legyen cserélve a semmiért, sajnos ez sem jött össze. Aztán az AHL védelembe menekült, de amikor hatalmas a pánik az agyában, akkor előveszi a soha se nyertek Kupa kártyát, egyébként ezzel jó sokáig melengetheti majd a beteg lelkét, szerintem se nyerünk egy jó ideig, de számomra vannak más szép dolgok is az életben.

Most a Matthews-Marner ügy van terítéken, egy ideig arra fogja fenegetni, mindig van neki valami. Rangers mondjuk nincs, az egy eleve halott ügy, valszeg őket azért tényleg szereti, szar is lehet romokban látni, főleg hogy jövő sincs, és ő is öregszik, ha már az évekről és a nyeretlenségről beszélünk. Henrik azért remélem még máshol elér valamit.